Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Szellemûzés Borókai Gábor, Heti Válasz, 2012. február 28. „Ne oda korcsolyázz, ahol a korong van, hanem oda, ahová érkezik” - idézte Orbán Viktor országértékelõ beszédében Wayne Gretzkyt. A világhírû kanadai jégkorongozótól vett jó tanács plasztikusan, minden sallangtól mentesen írja le azt a döntési helyzetet, amelyet a súlyos válságba jutott nyugati világnak fel kell oldania. Gretzky igazsága a józan paraszti ész terméke egy túlbonyolított, ezért a bajok valódi okait kibogozni alig képes környezetben. Olyasféle egyszerû mondás, mint az izlandiaké, akik a legfeljebb derékmagasságú növényzettel borított szigetükön arra biztatják a másikat, hogy állj fel, ha eltévedsz az erdõben. Európa, vagy inkább a nyugati világ a saját maga telepítette, sûrû erdõben bolyong. Térdre ereszkedve. Ahelyett, hogy felállna... Görögország polgárháborús hangulatban ég, Spanyolország már az új kormány ellen dübörög, Olaszországban, Portugáliában pattanásig feszült a helyzet. És az állig eladósodottakat lehetne még sorolni. A stabilitásáról ismert Németországnak pedig azzal a gondolattal kell megbarátkoznia, hogy bõ két évtized múltán nyugdíjas többségû társadalmat kell eltartania. A nyugati világ súlyos mûködési zavarait az EU bõvítése csak idõlegesen födte el, ahogy az eredeti hitelfelhalmozás is ezt a célt szolgálta. A globális kapitalizmus profithengere maga alá temette a szociális piacgazdaság eszméjét, az individualizmust zászlajára tûzõ „hatvannyolcas" irányzat pedig a család, a nemzet, a hit és a rend helyére ültette az „új kor multikultúráját" és a magát kizárólagosnak nyilvánító demokráciaszemléletét. Csakhogy mostanra kiderült, hogy semmi sem lett úgy, ahogy a jövõ 68-as mérnökei megtervezték. Hogy a piacok képtelenek magukat moderálni, hogy a humánerõforrás reprodukciójának a hiánya kiszolgáltatottá tesz, ahogy a bõdületes hitelekbõl kialakított komfort is. Hogy a jövõtlen, önzõ, hedonista életmód munkával kitermelhetetlen költségû. Hogy a jogok érvényesítése közben a kötelezettségek elsikkadtak. Mindenki azt méri, hogy mi jár, és eszébe sem jut, hogy cserébe kell-e tenni valamit. A kultúrát pedig nem a világ megismerésének a szolgálatába állították. Píszí mûtörténetek fedik el a bajokat. De nem lehet már titkolni, hogy a nyugati világ nem élhet tovább úgy, ahogy eddig élt. Hát váltania kellene. Hogy alkalmassá váljon az önfenntartásra és a globális versenyre. Amikor az Európai Parlament balliberális képviselõi határozatban ítélik el a magyarországi változásokat, az európai szellem sérülésérõl és demokráciadeficitrõl értekeznek, akkor elsõsorban az általuk teremtett, válságba sodródott - sokuknak mégis biztos egzisztenciát nyújtó - régi rendszert védik. Kultúrharc folyik. „Szellemûzés". Amelyben nem Európa áll szemben a magyar kormánnyal, ahogy elõszeretettel hirdetik, de a „bulisták" a „korong érkezésére figyelõ" játékossal. A képlet tiszta, a dilemma mégis súlyos. A régi idõk hokija biztos vereséget eredményez, ám az új szemléletet sem lehet egyedül sikerre vinni. Csapatban kell játszani. --------------------------------------- „A liberális holland kormányt támogató Szabadság Párt besúgó forródrótot létesített, amelyre a hollandok panaszt küldhetnek, ha úgy érzik, a kelet-európai vendégmunkások késõig grilleznek vagy saját nyelvükön beszélnek, ami csúnya. Szuperliberális miniszterelnökük, a 44 éves Mark Rutte felszólításra sem határolódott el Wilders pártjának eme újabb, rasszista megnyilvánulásától." („Ordosz mûhely", Barikád, február 15.) „Orbán Viktor az Országgyûlés tavaszi ülésszakának elsõ ülésnapján azt mondta: Magyarország jövõje az Európai Unión belül van. [...] Helyes. Kár, hogy kicsit késõn jött ez a miniszterelnöki kijelentés. [...] Az EU anyagi gyámsága nélkül újból a fizetésképtelenség állapotába kerülnénk." (Szajlai Csaba, Magyar Hírlap, február 18.) „NYOLC ÉV fasza européer komenista kormányzás után azt kapjuk az Uniótól jutalmul, hogy a NYOLC komenista ÉV miatt még mintegy 500 milliárd forintnyi uniós támogatást akarnak elvenni tõlünk! Nos: ha ezek után bárki is, komenista vagy agytúltengésben szenvedõ nem komenista, számon meri kérni bárkin, hogy miért »elmúlt NYOLC ÉVEZIK«, akkor nekifutásból Veres János gondnoksága alá fogom helyeztetni!" (Deutsch Tamás Twitter-bejegyzése, február 21.) „Go with the flow, gondolhatta Fliegauf Benedek, és felszállt a nyugati áramlatra. A Rengeteggel 2003-ban debütáló rendezõ készített egy dokumentarista, fikciós drámát a magyar cigánygyilkosságok apropóján, hogy szép díjakat szerezzen vele szerte a szigorú nagyvilágban. Politikailag érzékeny filmjével a politikailag érzékeny fesztiválon elnyerte a politikailag érzékeny zsûri nagydíját." (Muray Gábor, Magyar Nemzet, február 21.) Borókai Gábor Szellemûzés, Heti Válasz, 2012. február 28.